Az emberiség elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan vissza kell fordulni, mert ebben a formában elore menni egyet jelent a Föld elpusztításával. Az elozo két és fél évezred a latin nyelvu népek és a latin nyelvet (annak nyelvtanát, struktúráját, gondolatiságát) átvevo országok megerosödését hozta, ezáltal pedig az egységtol való elszakadást és rossz irány kijelölését érte el. Ez többek között annak köszönheto, hogy az anyanyelv mint szoftver születésünk után beprogramozza a számítógépet, az agyunkat, az élo hardvert. Így - áttételesen - a nyelvek is szerephez jutottak ebben az emberiséget formáló harcban.

A magyar az utolsó nyelv - legalábbis Európában - az egységet hirdeto, a másikat tisztelo, mellérendelo nyelvek közül, amely fennmaradt, hogy ezt a szellemiséget továbbadhassa. Hiába az ellentábor nagy hangja, a magyar osi kódnyelv, amely kihalt nyelvek sokaságával rokon. Ezt nem szégyellni kell, hanem büszkének lenni rá. Ha megpiszkáljuk ezt a mélyen rejtozo tudást, rögtön más arcát mutatja a történelem, máshogyan tekintünk az elmúlt évezredekre, és nem utolsósorban máshogyan értelmezzük Jézus utolsó szavait is.

Ennek a szellemiségnek állít emléket e könyv